| dbo:abstract
|
- Geszler Hermann, nĂ©metĂĽl Hermann Gessler a mai Svájc terĂĽletĂ©n lĂ©vĹ‘ Schwyz Ă©s Uri kantonok 13. századi birodalmi helytartĂłja, kitalált figura, kĂ©pe a magyar kártya piros felsĹ‘ lapján szerepel. Tell Vilmos a legenda szerint az 1291. Ă©v elĹ‘tt (a RĂĽtli SzövetsĂ©g Ă©ve) a Hohle Gasse nevű országĂşton, város közelĂ©ben a Habsburgok állami tisztviselĹ‘je, Hermann Gessler ĂtĂ©letĂ©re nyĂlpuskával fia fejĂ©rĹ‘l lelĹ‘tt egy almát, miután Altdorfban nem volt hajlandĂł tisztelegni a despota pĂłznára tűzött kalapja elĹ‘tt. Az 1470-ben megjelent sarneni FehĂ©r könyv (Weisses Buch von Sarnen) szerint „...gesler / ward vogt ze Vre vnd ze Switz...” Ure Ă©s Switz bĂrája, egy másik krĂłnika szerint Gissler nĂ©ven, Seedorf grĂłfja volt. Vannak törtĂ©nelmileg hiteles szemĂ©lyek is, akiknek a neve Aargau kantonban a 13. század közepĂ©tĹ‘l Gessler, Gesler, vagy Gisler. Volt egy hivatalnokcsalád a Habsburgok szolgálatában a kĂĽlönbözĹ‘ földek, ingatlanok bĂ©rleti szerzĹ‘dĂ©seit intĂ©zendĹ‘. Társadalmi felemelkedĂ©sĂĽk szorosan összefĂĽgg azzal, hogy a Habsburgok a helyi nemeseket a Szent RĂłmai Birodalom grĂłfjaivá, hercegeivĂ©, vĂ©gĂĽl pedig, királyává emeltĂ©k. 1319-ben Heinrich Gessler lovag lett, 1375-ben pedig a fia, Hermann, Habsburg-kincstárnok, valamint a helytartĂłtanács feladatait gyakorlĂł közsĂ©gi bĂrĂł, de nem Altdorfban (Uri kanton), hanem a ZĂĽrich kantonbeli GrĂĽningen-kastĂ©lyban. Ez a Hermann Gessler lehetett nĂ©vmintája a mondai figurának. A legenda szerint a Gesslerek bĂĽszke emberek voltak, pávatollas, ezĂĽst-kĂ©k sisakban pompáztak. Bár GrĂĽningen terĂĽletĂ©n elfogadottságuk elĂ©g jĂłl sikerĂĽlt, utĂłbb mĂ©gis elĹ‘jöttek a konfliktusok. Egy zĂĽrichi polgárnak pl. sikkasztás miatt a szemĂ©t kitolták, a nyelvĂ©t kivágták, Hermann Gessler ĂtĂ©lete alapján. SzĂłval ez a családnĂ©v egyfajta szitoknĂ©vvĂ© vált; aki csak Gessler volt, most gazember, ellensĂ©g, a Habsburg-dinasztia kezĂ©nek meghosszabbĂtása lett. Mint 1470-ben, a törtĂ©net alapĂtĂł krĂłnikása Ărásában világosan kifejtette, hogy az erdĹ‘városok ellen Gesslernek vĂ©delmi ĂĽtközĹ‘funkciĂłja volt a Habsburg zsarnokok Ă©s a helyi lakosság között. Schwyz Ă©s Uri helytartĂłi között nem fedezhetĹ‘ fel Gessler nevű. Egy feljegyzĂ©s szerint: „I. Johann Gessler a helytartĂł fia, akit »Geszler a páva« nĂ©ven is emlegettek, Meyenberg ura, akinek az apja Ulrich Gessler lovag volt, az osztrák LipĂłt herceg szállásmestere, amikor a Habsburgok serege megsemmisĂtĹ‘ veresĂ©get szenvedett. 1315. november 15-Ă©n a Morgarteni csata során esett el, Ă„gerisee Talban. Apja I. Ulrich Gessler (Ulrich von Meggen, vagyis Volricus) 1224-ben Wigwill Aargauban szĂĽletett, Ă©s 1289 oktĂłberĂ©ben, a kolostorral szemben halt meg.”' (hu)
- Geszler Hermann, nĂ©metĂĽl Hermann Gessler a mai Svájc terĂĽletĂ©n lĂ©vĹ‘ Schwyz Ă©s Uri kantonok 13. századi birodalmi helytartĂłja, kitalált figura, kĂ©pe a magyar kártya piros felsĹ‘ lapján szerepel. Tell Vilmos a legenda szerint az 1291. Ă©v elĹ‘tt (a RĂĽtli SzövetsĂ©g Ă©ve) a Hohle Gasse nevű országĂşton, város közelĂ©ben a Habsburgok állami tisztviselĹ‘je, Hermann Gessler ĂtĂ©letĂ©re nyĂlpuskával fia fejĂ©rĹ‘l lelĹ‘tt egy almát, miután Altdorfban nem volt hajlandĂł tisztelegni a despota pĂłznára tűzött kalapja elĹ‘tt. Az 1470-ben megjelent sarneni FehĂ©r könyv (Weisses Buch von Sarnen) szerint „...gesler / ward vogt ze Vre vnd ze Switz...” Ure Ă©s Switz bĂrája, egy másik krĂłnika szerint Gissler nĂ©ven, Seedorf grĂłfja volt. Vannak törtĂ©nelmileg hiteles szemĂ©lyek is, akiknek a neve Aargau kantonban a 13. század közepĂ©tĹ‘l Gessler, Gesler, vagy Gisler. Volt egy hivatalnokcsalád a Habsburgok szolgálatában a kĂĽlönbözĹ‘ földek, ingatlanok bĂ©rleti szerzĹ‘dĂ©seit intĂ©zendĹ‘. Társadalmi felemelkedĂ©sĂĽk szorosan összefĂĽgg azzal, hogy a Habsburgok a helyi nemeseket a Szent RĂłmai Birodalom grĂłfjaivá, hercegeivĂ©, vĂ©gĂĽl pedig, királyává emeltĂ©k. 1319-ben Heinrich Gessler lovag lett, 1375-ben pedig a fia, Hermann, Habsburg-kincstárnok, valamint a helytartĂłtanács feladatait gyakorlĂł közsĂ©gi bĂrĂł, de nem Altdorfban (Uri kanton), hanem a ZĂĽrich kantonbeli GrĂĽningen-kastĂ©lyban. Ez a Hermann Gessler lehetett nĂ©vmintája a mondai figurának. A legenda szerint a Gesslerek bĂĽszke emberek voltak, pávatollas, ezĂĽst-kĂ©k sisakban pompáztak. Bár GrĂĽningen terĂĽletĂ©n elfogadottságuk elĂ©g jĂłl sikerĂĽlt, utĂłbb mĂ©gis elĹ‘jöttek a konfliktusok. Egy zĂĽrichi polgárnak pl. sikkasztás miatt a szemĂ©t kitolták, a nyelvĂ©t kivágták, Hermann Gessler ĂtĂ©lete alapján. SzĂłval ez a családnĂ©v egyfajta szitoknĂ©vvĂ© vált; aki csak Gessler volt, most gazember, ellensĂ©g, a Habsburg-dinasztia kezĂ©nek meghosszabbĂtása lett. Mint 1470-ben, a törtĂ©net alapĂtĂł krĂłnikása Ărásában világosan kifejtette, hogy az erdĹ‘városok ellen Gesslernek vĂ©delmi ĂĽtközĹ‘funkciĂłja volt a Habsburg zsarnokok Ă©s a helyi lakosság között. Schwyz Ă©s Uri helytartĂłi között nem fedezhetĹ‘ fel Gessler nevű. Egy feljegyzĂ©s szerint: „I. Johann Gessler a helytartĂł fia, akit »Geszler a páva« nĂ©ven is emlegettek, Meyenberg ura, akinek az apja Ulrich Gessler lovag volt, az osztrák LipĂłt herceg szállásmestere, amikor a Habsburgok serege megsemmisĂtĹ‘ veresĂ©get szenvedett. 1315. november 15-Ă©n a Morgarteni csata során esett el, Ă„gerisee Talban. Apja I. Ulrich Gessler (Ulrich von Meggen, vagyis Volricus) 1224-ben Wigwill Aargauban szĂĽletett, Ă©s 1289 oktĂłberĂ©ben, a kolostorral szemben halt meg.”' (hu)
|
